„Ez egy konceptuális munka egy poszttraumás társadalomról. Úgy érzem, hogy a XX. század vége és a XXI. eleje annyira intenzív volt, hogy az embereknek egyszerűen nem volt idejük a saját érzelmeikkel foglalkozni. Ez a belső énünktől tartott távolság szorongást és ridegséget szül. Olyan hangzást kerestem, ami az emberek legmélyebb, ősi érzéseit képes megszólítani – ahol nem az a kérdés, hogy tetszik-e vagy sem, hanem hogy maga a hang mit hoz elő belőled. A cél az, hogy felrázza a tudatunk mélyén szunnyadó énünket, hogy felébressze a valódi érzelmeinket.”